Mostmár komolyan elkezdhetném a blogom írását, és szórakoztathatnám azt a néhány eltévedő olvasót, ki rátalál a lapomra. Csodát persze nem kell várni, és zaftos történeteket sem - egy korosodó újdonász blogírótól -.
Zajlanak körülöttem az események, de egyelőre még szokatlan, hogy erről a nagy nyilvánosság előtt írjak vagy polemizáljak. Lassan befejezéshez közeledik a lakásfelújítás, és a pénztárcánk ennek arányában kiürülni látszik /nyelvszakos olvasók most ne húzzák a -germanizmusért- a szájukat.
Szerencse, hogy kellemesen csordogál az ősz, szinte kínálja a kertimunka végzését - van aki most szüretel, köszönhetően az időnek -.
A múlt héten Tokajban jártunk, persze szakadt az eső és elmosta a szüreti felvonulást és az igen jónak induló szüreti napokat. Rendeztünk egy csoportos kiállítást a művelődési társaság tagjainak a görögkeleti templom belsőterében. A kiállítás zárásakor meglepődtem, milyen sokan látogatták a kiállítást -főleg külföldiek-. Jó volt olvasni kanadai, portugál, japán, spanyol, német beírásokat. Tudja mindenki: Tokaj a Világörökség városa.
Szóval kellemes és hosszú az ősz. Erről jut eszembe, a fügefánk rekord termést hozott idén, és még most is be-beérik egy-két szem a kellemesen édes, finom gyümölcsből. Gyerekkoromban mindig arról ábrándoztunk, hogy egy kicsit szeretnénk délebbre lakni, ahol a tél inkább őszies vagy tavaszias, és hó csak a hegyekben örvendezteti a sportolni vágyókat. Lehet, hogy a kívánság a Föld melegedésével valóra válik? Erről jut megint eszembe, az őszi avarégetés, amely jellegzetes esti foglalaltossága az évszaknak. Gyermekkoromtól kísérnek az illatok, hangulatok. A helyi önkormányzat ajándékoz ugyan öt db zsákot ingatlanonként a füstölés ellen, de kérdem én: évi kétszázezer zsák -ami harminc évig biztosan zsák marad- nem szennyezi-e jobban a környezetet? Vagy egy környezetkímélő airbus 380-as egyszeri felszállása során keletkező, száz kilós nagyságrendű széndioxid? Felettünk még nem járnak zöldnek mondott repülők....

Múlt héten kedves festő barátom -Korbely István szarvasi festőművész- belvárosi kiállításán voltunk. Nagyszerű környezet, színvonal és a képek is nagyon jók. Javaslom a Teaház udvarát mindenkinek, az ötödik kerületben a Károlyi M. utcában.
Van más is: nagyapa leszek nemsokára. Karácsonyi ajándéknak tűnik, reméljük nem a Télapó hozza.
Kiállításra is készülök,  november 27-én Pécsett -a kultúra leendő fővárosában- lesz egy kamara jellegű kállításom. Köszönöm a bátor vállalkozóknak, hogy egy egész lámpaboltot alakítanak át a kedvemért galériának. November 27, 17 óra -ha jól tudom-. Majd felteszem a meghívót.
Más.
Hódmezővásárhelyen kiálllítás van Picassó kerámiákból. A francia testvérváros kölcsönadott kiváló kerámiákat a művésztől. Jut eszembe, kerületünkben élt Csekovszki Árpád keramikus művész /európai szinvonalú a kiállítása itt , a kerületben/,ebből a városból nagy díjjal tért haza az ötvenes évek végén vagy a hatvanas évek elején . A város nevét csak azért nem írom, mert nem tudom helyesen írni/ Valöris magyar kiejtésben/. A hétvégén a temetőbe megyünk, / emlékezünk az ősökre/ és nagyon szeretném látni a kiállítást.
Remélem aki olvassa, talál magának egy-egy részletet, ami felkelti érdeklődését. Lehet írni. Szóval, indult a blog.